A vénás elfolyás akadályának oka lehet akut vagy krónikus mélyvénás thrombosis, illetve daganat vagy anatómiai elváltozás által okozott külső kompresszió. Primer és poszttrombotikus kismedencei vénaelzáródás CEAP C3–C6 stádiumában vénás sztent beültetése a javasolt megoldás. Az akut iliofemoralis thrombosis intervenciós kezelése specializált centrumokban, válogatott betegeken történjen. Az iliofemoralis vénás áramlást újranyitó endovaszkuláris thrombectomiák célja a későbbi poszttrombotikus szind­róma elkerülése. A vena cava és a kismedencei vénák krónikus elzáródásá­ban szenvedő betegek számára nagy rugalmasságú és radiális erejű vénás sztentek állnak rendelkezésre ma már.

Bár a 2021-es évben a pandémia kérdései uralták az orvosi szakirodalmat és az egészségügyi híreket, de jelentős előrelépések történtek a kardiális betegségek és a stroke-kutatások terén is. Az American Heart Association (AHA) összefoglalta az általa legjelentősebbnek tartott 2021-es az obesitas, a magas vérnyomás, a diabetes, a szívelégtelenség, a veseműködési zavarok és a stroke területén elért eredményeket, de a precíziós orvoslás gyakorla­tának fejlődéséről is sok szó esett.

Mivel az életkor és a cerebrovaszkuláris thrombosissal (CVT) összefüggő szö­vődmények közötti korrekciót követően az endovaszkuláris thrombolysis (ET) magasabb mortalitással társult, a szerzők óvatosságra intenek az ET CVT eseteiben történő alkalmazását illetően.

 Journal of Stroke & Cerebrovascular Diseases, 2019. április

A Millipede katéterrel eltávolíthatóak az akut ischaemiás stroke nyomán az agyban kialakuló vérrögök.

Egy új tanulmány szerint az ischaemiás stroke-on átesett betegeken a thrombectomia idejének megnyúlása rosszabb végső kimenetellel jár.

A vezérfonal sorsa példa nélküli. Röviddel megjelenése után bejelentették, hogy az American Heart Association és az American Stroke Association közös ajánlásából néhány fejezetet törölnek, mivel ezek a fejezetek to­vábbi módosításra szorulnak. Törölték többek között a mentőszállítást, a telemedicinát, az agyi képalkotást, a vérnyomás és a dysphagia kezelé­sét tárgyaló fejezeteket. Cikkünkben a furcsa előzmények után megjelent ajánlás legfontosabb megállapításait emeljük ki, ezekhez fűzünk dőlt betűs megjegyzéseket.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) kezelésében gyökeres változást hozott, amikor az intravénás rekombináns szöveti plazmingén-aktivátor (rt-PA, recombinant tissue plasminogen activator) húsz évvel ezelőtt bekerült a terápiás eszköztárba. Az rt-PA alkalmazását azonban korlátozza, hogy a nagy erek rekanalizációjában csak kevéssé hatásos, illetve jelentős földrajzi különbségek is vannak a módszer elérhetőségében. Az rt-PA hatásosságának növelésére történt erőfeszítések eredményeként dolgozták ki az endovaszkuláris thrombectomia módszerét, melynek előnye, hogy a nagy erek rekanalizációjában is nagyobb arányban sikeres, és a stroke fellépte után akár 24 órával is elvégezhető. Több véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat (RCT, randomized controlled trial) kedvező kimeneteleket igazolt akut stroke eseteiben végzett mechanikai thrombectomia kapcsán.

A direkt orális alvadásgátlók jórészt átvették a k-vitamin-antagonisták helyét a nonvalvuláris pitvarfibrilláció kapcsán bekövetkező cardioemboliás stroke prevenciójában, mivel kényelmesebben alkalmazhatók, biztonságosabbak és általános hatásosságukban is felülmúlják a korábbi szereket. Alvadásgátló terápia mellett is fennáll azonban az ischaemiás stroke kockázata, és ezek az esetek kétségkívül terápiás dilemmát jelentenek, mivel a terápiás alvadásgátlást az intravénás thrombolysis abszolút ellenjavallataként tartjuk számon. 

Az intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) az akut ischaemiás stroke standard terápiája. A nagy artériák proximális elzáródásai esetében azonban a rekanalizációs arány meglehetősen alacsony. bár a metaanalízisek tanúsága szerint az endovaszkuláris thrombectomiával (EVT) nagyobb arányban érhető el sikeres rekanalizáció, mint tPA adásával, akut stroke eseteiben az első választási lehetőség továbbra is az intravénás tPA-kezelés. ennek oka részben az, hogy a tPA viszonylag biztonságos, és gyorsabban alkalmazható, mint az EVT, másrészt az, hogy nem állnak rendelkezésre olyan markerek, melyek alapján pontosan kijelölhető lenne a betegek azon csoportja, akiknél az intravénás tPA-terápia nem eredményez rekanalizációt.

A dabigatran-etexilát egy szájon át adagolható direkt thrombin-inhibitor. A K-vitamin-antagonistákkal ellentétben – és a többi direkt orális alvadásgátlóhoz (DOAC, direct oral anticoagulant) hasonlóan – a dabigatran csökkenti a vérzéses szövődmények előfordulását, nem igényli az alvadási paraméterek folyamatos monitorozását, és alig lép interakcióba élelmiszerekkel vagy más gyógyszerekkel. A dabigatran gyakori javallatai közé tartozik a mélyvénás thrombosis, a pulmonalis embolia, valamint nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) az emboliás szövődmények prevenciója.